Nagy Lajos király születésének évfordulóját ünnepeltük március 5-én. Az újabb időkben így március elején sok szó esik a nőkről – emlékezzünk hát meg egy különleges nőalakról, aki élete során mindent elkövetett, hogy levesse magáról a „középkori asszony” köntösét.
A király édesanyja ő, aki a lengyel Piast-ház sarjaként 1305-ben látta meg a napvilágot.
£okietek Erzsébetként is emlegetjük, ez a jelző(„könyöknyi”) kis termetű apjának volt a ragadványneve.
15 évesen került Magyarországra, hogy az akkor már két feleséget eltemető I. Anjou Károly hitvese legyen, aki Temesváron berendezett királyi udvarában olyan kicsapongó életet élt, hogy ennek híre már a pápához is eljutott, aki szabályosan felszólította hívét a nősülésre és a családalapításra. Ő volt a Diósgyőri vár tulajdonképpeni első királynéi tulajdonosa, tőle szerezte meg később csere útján fia 1340-ben. Az is könnyen elképzelhető, hogy ő mosolyog ránk egy diósgyőri zárókőről az évszázadok távlatából.
Hogy volt-e szerelem a Képes Krónika miniátora által magas, hattyúnyakú, szőke leányként ábrázolt Erzsébet, és az akkor már 32 esztendős magyar király között, azt nem tudjuk.
Kitartó hűség azonban jellemezte házasságukat, melyből legalább öt gyermek is született. Ennyien állnak ugyanis a már divatos főkötőt, és szépen szabott piros ruhát, hermelines palástot viselő királyné mellett a következő képen, aki utolsó gyermeke születésekor már a 27. évébe lépett. Ritka erős szervezetén túl hasonlóan erős lélekkel és bátorsággal is megáldotta a sors: a Zách Felicián által elkövetett merényletben, fiait védelmezve kezének négy ujját vesztette, ezek hiányát élete végéig egy speciális kesztyűvel palástolta, hogy méltóképpen jelenhessen meg királynéként. Hű társként állt férje mellett, segítve őt politikájában, és talán a „Magyar királyné vize” néven később illatszerként elhíresült, rozmaring alapú szer is kezdetben gyógyszerként szolgált, hogy a király súlyos köszvényes rohamait enyhítse. Bölcs asszony is volt, aki férje törvénytelen unokáját, Schweidnitzi Annát a magyar királyi udvarban nevelte, és fényes esküvőt is rendezett számára Budán. Már özvegyen indult bátor lélekkel, a tengeren való átkeléstől sem félve Nápolyba, amikor eljutottak hozzá a hírek a kisebbik fiát fenyegető veszélyről. Micsoda fájdalommal értesülhetett aztán Endre meggyilkolásáról! Ő maga is buzdította idősebbik fiát a bosszúra, majd nemes lélekkel unokájaként fogadta a Lajos által Magyarországra küldött kis Martell Károlyt, akiről pedig Nápolyban senki nem hitte el, hogy valóban Endre gyermeke.
Hogyan fogadta vajon koronás fiának rangon aluli választását, és milyen volt a viszonya menyével?
Egy biztos, amíg él az anyakirályné, alig hallunk bármit is Kotromanić Erzsébetről…Erős akarata idősebb korában talán már zsarnokivá is válhatott, erre utal néhány adat arról, hogy az urak egy része félt tőle. Lengyelországi kormányzósága is rossz véget ért, amikor magyar kíséretének 150 tagját mészárolták le a fellázadt krakkóiak. Az is elgondolkoztató, hogy 6 évig tartó távolléte alatt születtek, 17 év meddő házasság után a királyi leánygyermekek, Katalin, Mária és Hedvig…
Közel 60 év királynéi jelenlét után adta át lelkét teremtőjének Erzsébet úrasszony,
akinek végrendeletében lecsapódik az Anjou-korszak valamennyi udvari művészete, valamint közismert szerepe a királyi építkezésekben. Különös gonddal tervezi meg saját temetésének is a körülményeit: sírját az általa mindenben pártfogolt óbudai klarissza kolostorban jelöli ki, elrendeli hogy a halotti hintót hat ló húzza, és rendelkezik a szegényeknek kiosztandó tárgyakról is. Fiára három „plenáriumot” azaz képet hagy, egyéb kincseket, köztük egy rejtélyes „sárkány-nyelvet” arany foglalatban. Leányunokái 1-1 aranypártát örökölnek, egyedül Mária részesül gazdagabb ékszerhagyatékban. Talán megenyhül utoljára menye irányában is, mert őt jelöli a végrendelet végrehajtójának, és reá hagyja az óbudai királynéi várat. Hogy aztán az ifjabbik Erzsébet mit kezd az örökséggel, az már egy másik történet…