Kis jégkorszakként is emlegetik azt a hőmérsékleti változást, mely a 14. századra következett be.
Erős lehűlés, nagy mennyiségű csapadék nehezítette ekkor az emberek életét: Nyugat-Európában a hatalmas esőzések miatt szántani-vetni sem lehetett egyes vidékeken, így hamarosan éhínség, majd járványok sora is tizedelte a lakosságot. A Kárpátok gyűrűje által védett
Magyarországot azonban több középkori utazó is „földi paradicsomnak” nevezte,
amely gabonában, halban és vadban igen gazdag.
A kemény, csikorgó telek azonban itt is beköszöntöttek, hiszen több alkalommal is értesülünk arról hogy a folyóink befagytak. Csak a tűz melege segített átvészelni ezeket a hosszú hónapokat, úgy a szegények kunyhóiban, mint a hatalmas, kőből épült várakban. A Diósgyőri vár első csempés kályhái Nagy Lajos király idejében készültek, a 14. század második felében.
Valóságos építmények voltak ezek a tüzelőalkalmatosságok, melyek azon túl, hogy hatékonyabb fűtést eredményeztek, díszítették is a termeket.
A feltárások során két Anjou-kori szemetesgödörből nagy mennyiségű kályhacsempe töredéke került elő, legalább öt olyan kályha maradványai, melyek egyszerre állhattak a vár különböző helyein.
Az egyik, közel 4 méteres magasságú kályhának a tűzszekrény fölötti részét díszíthették azok a nagyméretű, téglalap alakú csempék,
melyeknek egyikén döntött pajzson elhelyezett kettős keresztes magyar címer, fölötte pedig koronás sisakon kettős keresztes sisakdísz szerepel. Ennek a sisakdísznek pontos párhuzamát ismerjük a Nagy Lajos király által az aacheni kegykápolnának ajándékozott ruhakapcsoló bogláron.
A sisakdíszes csempe párjaként előkerült egy azonos méretű és elrendezésű darab is, melyen a király lengyel sasos címere szerepel. Utóbbi címer lehetővé teszi a kályha készítésének és használatának pontosabb meghatározását, hiszen Nagy Lajost 1370-ben koronázták lengyel királlyá.