1370 telén Nagy Lajos sokat időzött Diósgyőrben. November végén érkezett Krakkóból lengyel királlyá választása után, és úgy jegyezték föl, hogy itt várta Jézus születését és az új esztendő beköszöntését is. Milyen lehetett a középkorban a karácsony, hogyan ünnepeltek az emberek?
Csendes, örömteli várakozással,
bizonyítja ezt első írott emlékünk az adventi időszak megtartásáról, hiszen így szól I. Károly (Róbert) királyunk egy oklevelének keltezése: „…az Úr eljövetelének 1. vasárnapján, 1341-ben.”
A középkorban az olyan jeles napok adtak támpontot az idő múlásához, mint a téli napfordulat pogány emlékét is őrző keresztény ünnep, a Nagykarácsony. A királyi asztalra ostya, cipó, és böjt lévén hal került, valamint méz, dió és alma – jelkép erejű ételek. Az együtt elköltött vacsora utáni várakozásban szólalt meg az éjféli misére hívó harangszó. A szokatlan, kiváltságos időpontot sejtelmes bűbáj szőtte át, a hívő emberek is úgy érezték, hogy a sötétség hatalmai ekkor a legerősebbek. A Betlehemi Kisded azonban ura a téli napfordulatnak is, és megvédelmezi azokat, akik eljövetelét várják.
A közös ünneplés helyszínei ekkortájt még a templomok voltak,
ahol a karácsonyi mise rendjében betlehemes játékok is szerepeltek. 1416-ban Zsigmond király is megtekintette Krisztus születését, a Királyok imádását, és a Paradicsomi történetet.
Kiskarácsonynak január 1-ét nevezték, és ez a nap volt az ajándékozás ideje. Galeotto Marzio feljegyezte, hogy ilyenkor járultak Mátyás király elé az udvarában szolgáló szakácsok, zenészek, mindenféle mesteremberek szerszámaikkal együtt, és a király aranyakkal jutalmazta meg őket. Azonban Magyarországon is sokáig még nem ekkortól, hanem
december 25-től számították az új esztendőt.