Az Úr 1335. évében, Szent Márton napja körül hatalmas sokadalom, három királyi udvartartás zsibongott Visegrád várában. Tanácskozott a cseh, a lengyel és a magyar király. A csehek ebédjére minden áldott nap2500 kenyeret sütöttek, és bőben jutott a királyi étkekből is.
Kisebb kísérettel érkezhetett Kázmér lengyel király, mert az ő ellátásukra elegendő volt 1500 kenyér, és bőséges egyéb élelem. Borból 180 hordót mértek ki, és az evés-ivás mellett jelentős megbeszélésekre került sor, végül esküvel fogadták, hogy ha bármelyik országot ellenség támadná meg, a többiek a segítségére sietnek.
Itt fogant meg az a gondolat is, hogy amennyiben Kázmér király fiúgyermek nélkül halna meg,
a lengyel trón örököse az akkor még mindössze 9 esztendős magyar királyfi, Lajos legyen.
Bizony, fiatalember volt, 25 évet számlált még ekkor az utolsó Piast-házi lengyel király, de 1370-ben bekövetkezett, amiben talán maga sem hitt valójában.A lengyel trónra, ugyancsak Szent Márton napja táján (november 17-én) az akkor már „Nagy” jelzővel illetett Lajos, magyar király lépett,
aki korábban már több hadjáratban segítette a lengyeleket az Európát fenyegető utolsó pogány nép, a litvánok ellen. Úgynevezett perszonálunió jött létre (a latin perszona= személy és az unio=közösség szóból) hiszen a két országot csupán az uralkodó személye kötötte össze. Nem is maradt sokáig Lajos az új országában, hiába igényelték a lengyel nemesek, hogy a királyuk ott éljen.
Sietett Diósgyőrbe ünnepelni, és ebben az évben itt töltötte a karácsonyt és az új évet is.
Ekkor már teljes pompájában állhatott a négy saroktornyos, lakályos várpalota, melynek Lovagtermében először rendelkezett magyar és lengyel királyként.
Reggelente lovasok robogtak ki a várkapun, és tűntek el a rőtszínű lombok között az őszi párában, a király legkedvesebb időtöltésének, a vadászatnak hódolt. A nyugati palotaszárny ebédlőtermeiből hetekig áradt az ínycsiklandó pecsenyék, és a finom borok illata, zeneszó és nevetés hangzott.
Diósgyőr vára esténként ragyogott a fáklyák fényében. Itthon volt a király.