A sisakdísz és a címeradományozás bizonyíthatóan Nagy Lajos atyjához, I. Károlyhoz köthető. Három ilyen adományozási oklevele is fennmaradt, közülük az egyikben így ír:
„ A királyi szolgálatban,tudniillik a seregben, tornán, az ország más fegyveres felvonulásán és hadjáratban a hűségeseket saját jelvényükkel szokás megkülönböztetni, és az ilyen jelvényeket nem mástól, hanem a királyi felségtől kaphatják meg.”
Lovagjai már korábban is voltak királyainknak, de ekkor született meg az „udvari lovag” cím.
Az aule regie miles emelte az udvar fényét, I. Károly idejéből még csak 15 lovag nevét ismerjük, de számuk Nagy Lajos uralkodása alatt elérte a 87 főt.
A pajzson lévő címer a szembenálló ellenfélnek szólt, a sisakdísz viszont az övéi számára jelezte a csatában, hogy merre harcol a király. Atyja sisakdíszét tartotta meg Nagy Lajos, kiegészítve azt egy arany koronával.
A harcon kívül a lovagi torna volt az, ahol a címer nagy szerepet játszott.
A küzdelem kezdete előtt a heroldok sorolták föl a résztvevő lovagok nevét, és megmagyarázták a címereiket. Nagy Lajos udvarában is megfordult, valószínűleg 1355-ben a nyugati lovagság egyik utolsó címerköltője, Peter Suchenwirth. Leírta a magyar király lovagi tetteit, felsorolta háborúit, majd leírta a címerét:
„Pajzsát semmi folt nem ékteleníti, ezüstös színbe ragyog és két egyenlő részre van osztva. Az egyik mező világos színben fénylik tiszta gyöngyöktől és rubinoktól és fényesre van csiszolva, benne pedig vízszintes irányban nyolc díszes pólya fekszik: a másik mező égszínű, gazdagon díszítve domború aranyos liliomokkal, melyek bensőséges sugaraikkal sokszor megvédték a címert és amelyeket nézni igen kellemes. A sisak ormát gazdagon ékesített aranykorona díszíti, melyben sok drágakő ragyog, és amely fényesre van simítva. A koronából két strucctoll áll ki, közbül pedig látni lehet a strucc hermelines nyakát, szemei rubintoktól tündökölnek az ellenség felé, csőre aranyból való, melyben gyönyörűen tart egy szépengörbült és aranyból készült patkóalakú tárgyat. Feje arannyal gazdagon van koronázva.”
Egy másik címerköltő, Gelre Herold versben és képben is megörökítette a magyar király jelvényeit.
Ő leírta azt is, hogy szerepel a címerben egy veres alapon arany koronás ezüst sas, Lengyelország címere, egy zöld halmon álló ezüst kereszt, a negyedik mezőben Dalmácia címere, három jobbra néző arany koronás, ezüstből való levágott oroszlánfej. A pajzson leeresztett rostélyú csöbörsisak látható fekete sisaktakaróval, amelyet arany korona díszít, a koronából két ezüst strucctoll között aranykoronás ezüst struccfej emelkedik, veres csőrében arany patkót tartva.
A struccnak, a „mindent felfaló madárnak” jelképként való használata önmagáért beszél.
Aachen a középkor egyik legfontosabb zarándokhelye volt, melyet Erzsébet anyakirályné is felkeresett kíséretével.
Nagy Lajos kápolnát alapított itt a magyar zarándokok számára, melyet gazdag adományokkal is elhalmozott. A napjainkra megmaradt ötvösművészeti remekek egyikéről a címerköltők által megénekelt királyi címer és sisakdísz ragyog reánk.