A Diósgyőri vár falaihoz többféle követ használtak fel: a pince és a földszint a helyben található fehér színű, tömött mészkőből épült. A tornyok felső részét, és a külső váröv teljes burkolatát szürkés színű, lyukacsos mésztufa alkotja. A belsővár falai és a tornyok építésekor a középkori mesterek figyelembe vették a kőzetek térfogatsúlyát, a faraghatóságot, és a szilárdságot (időállóságot) is. Például a tornyok építésénél alul a nagy térfogatsúlyú és szilárdságú tömött mészkövet, felül a kis térfogatsúlyú és kis szilárdságú mésztufát, középen pedig a köztes értékű, sokféle színű homokkövet használták, de láthatunk a falszövetben andezitet, riolitit, trachitot is.
Ez a változatos kőanyag eredményezi azt a különleges színhatást, mely leginkább az alkonyi fényben érvényesül, és ma már csak a tornyokon észlelhető.
A rom állapotban való helyreállításkor ugyanis a palotaszárnyak megmaradt falait mészkő köpenyezéssel látták el, a rekonstrukció I. ütemében pedig a kiépítéshez egységesen sárgás-barna, bogácsi riolittufát használtak. Ez a kő kissé különbözik, de mégis kellőképpen hozzásimul a palotaszárnyaknak szinte csak derékig érő, eredeti maradványaihoz. A 14. század embere mindenképpen elcsodálkozna, és nem csak a mostani kiépítés miatt: a várat ugyanis annak idején bevakolták, hiszen ez adta a legjobb védelmet a falaknak. Szürkés-fehér színű lehetett a négy saroktornyos, szabályos épület, a tornyok sarkain nagyobb méretű kövek szegélyével (armírozással). Régi fényképeken még nyomaiban látható is ez a külső vakolat.
De vajon honnan szállíthatták ide ezt a hatalmas mennyiségű építőanyagot?
A kőzettani vizsgálatok alapján kiderült, hogy a tömött mészkő részben a várszikla anyagából származik: a lefaragás az É-i oldal kivételével nagyon jól látszik, ha körbesétálunk a külső és a belső várfal között. A várral szembeni D-i oldalon pedig, részben fenyők takarásában ma is láthatóak az egykori kőbányászás nyomai.
A mésztufa a Bükkben több helyen is előfordul, nagyobb tömegben például Lillafüreden.
Mivel azonban beépítése az előbb említett tömött mészkővel egy időben történt, valószínűbb, hogy ezt is közelebbről hozták, onnan, ahol ebből az anyagból nagy mennyiség hiányzik a hegyoldalban.
Sorra vizsgálva az építőköveket kiderült, hogy nem mentek messzire értük: az andezit tufát az Avason, a kvarcporfírt a Mexikó-völgyben találták meg, utóbbiból nagy keménysége miatt keveset építettek be. Kivételt a valószínűsíthetően a Mátrából származó riolit képez.
A világos- és a tarka homokkő azonban feladta a leckét: nem sikerült azonosítani a közeli hasonló korú és felépítésű kőzetekkel, de azzal a Budapest környéki homokkővel sem, mellyel a budai kőfaragóműhely dolgozott.