Az udvarlás szó hallatán eszünkbe jut-e a lovagkor, amikor két ófrancia szerző a 13. században megalkotta az udvari szerelem művészetének kézikönyvét?
„Rózsaregény a könyv neve, s benn szerelem művészete”
- így kezdődik az a mű, melyet egész Európa ismert a középkorban. Hogy II. Ulászló király olvasta-e, arról nincsenek adataink, azonban a történet főszereplőjének érzelmi fejlődését nyomon követhetjük az ő életében is. Szenvedély, Mohóság, Hitszegés, Hűség, Bánat, többek között ezekkel az allegorikus alakokkal találkozott a regénybeli ifjú, és pontosan ezek alakították Ulászló életét. Még egészen fiatalon házasodott össze egy lengyel özveggyel, aki mindössze 14 éves volt, ámde nagy vagyon várományosa. Amikor azonban az örökség körül zavar támadt, a férj továbbállt, a hölgy pedig papíron asszony maradt egészen 40 éves koráig…
Mátyás halála után csalással szerezte meg a magyar koronát,
jól látva, hogy ehhez az ugyancsak hatalomvágyó özvegyen, Beatrixon át vezet az út. Megszervezte hát az esküvői komédiát egyházi segédlettel, mert amikor az eskető pap, Bakócz Tamás feltette a ma is szokásos kérdést, nem az előírás szerinti „akarom”-mal, hanem egy igennel felelt. Az esztergomi érseki szék járt ezért a csúfos szerepért, és évekkel később a pápa a formai hibára hivatkozva tette érvénytelenné a házasságot. A másik ok az volt, hogy az esküvőt „nem hálták el”, két nappal később pedig érvénytelenné vált az első frigy is. Mindkét köteléktől megszabadulva harmadszor is megnősülhetett a király, és amire nem is gondolt,
élete alkonyán találkozott a Szépséggel, az Ifjúsággal és a Hűséggel.
A francia grófnő, Anne de Foix, vagy ahogyan másképp nevezték, Candele-i Anna bearanyozta az életét. Társa lett jóban-rosszban, egészségben és betegségben, főként az utóbbiban, hiszen a korabeli források szerint a hitvesénél 28 esztendővel idősebb király már az esküvői vacsora alkalmával is rosszul lett. Szélütése idején, havas januárban mezítláb kívánt gyógyulása érdekében zarándoklatot tenni, alig tudták erről lebeszélni. És mindezen túl, részesítette a legnagyobb örömben, miben már évtizedek óta nem volt magyar királynak része: gyermekekkel, sőt fiú utóddal ajándékozta meg!
Négy boldog év adatott számukra mindössze,
ez idő alatt szép napokat töltött Anna királyné a jegyajándékul kapott Diósgyőri várban is. Több ízben bocsátott ki oklevelet, egy 1503-ban kelt irata szerint felmenti a miskolci jövevényeket minden adófizetés alól, ha naponta 12 embert adnak a vár munkálataihoz. Milyen építkezések zajlottak ekkor, nem tudjuk, de úgy tűnik, Beatrix mellett Anna királynénak is része volt a Diósgyőri vár reneszánsz ízlésű szépítésében.