1353. június 20-án ha nem is titokban, de „bizonyos okokból a legnagyobb csendben” megházasodott Lajos, Magyarország királya. A szárnyra kapó pletykákban, legyenek azok bár történelmi pletykák, a legrosszabb a sokat sejtető félmondat, melyet aztán nem követ semmilyen magyarázat, okot adva ezzel százféle találgatásra.
Mindenképpen furcsa volt ez a különösebb ceremónia nélküli esemény, mert előtte két héttel egy másik esküvő is volt Budán:
pazar ünnepségsorozat közepette vette nőül IV. Károly cseh király (és német-római császár) I. Károly magyar király unokáját, balkézről született leányának gyermekét. A vőlegény nem volt más, mint Lajos korábbi apósa! Hozzátartozik a történethez, hogy Lajos királynak erről a korábbi esküvőjéről is meglehetősen hallgatnak a források.
Küküllei János, a kortárs történetíró szűkszavúan csak ennyit ír: „ Lajos királynak két felesége volt.
Az első a nemes Margit, kinek atyja a nagyságos Károly úr, aki akkor morva őrgróf volt, aki később császárságra emelkedett.” Annyit tudunk, hogy az ifjú ara mindössze tíz esztendős volt a házasságkötéskor, és négy év múlva el is ragadta a halál. A tragédia oka a pestis volt, ezt velencei követek jelentették, akik a budai udvarban járva tudósítottak a királyné haláláról, és a király betegségéről, azt találgatva, elindul-e majd a Nápoly elleni második hadjáratra. A király, hála fiatal és erős szervezetének felépült, és hamarosan fel is kerekedett a haddal. Ez a második hadjárat azonban már nem volt az elsőhöz hasonlítható diadalmenet, tetézve az Aversa alatti súlyos sebesüléssel.
Élete végéig intelemként élte meg, hogy ugyanott érte a baj, ahol hirtelen haragjában lesújtott bosszúja öccse vélt gyilkosaira.
Közben azonban követei tájékozódtak egy lehetséges házasságról, melynek terve hosszú évekkel azelőtt megszületett már. A kiszemelt hölgy nem volt más, mint a gyűlölt Nápolyi Johanna testvérhúga, Mária. A magyar király azonban miután másodszor is bevonult Nápolyba, serege egy részét hátrahagyva, a hazatérésről döntött. Felkereste még Rómában Szent Péter sírját, hogy elnyerje ott bűnei bocsánatát, ám minden megváltozott már, egy másik ember tért vissza országába.
Mennyire befolyásolta Nagy Lajos választását az, hogy Nápoly után politikai érdeklődése a Balkán felé fordult, és választottja apjában szövetségesre lelt?
Hogyan viszonyult döntéséhez erős akaratú édesanyja: rangon alulinak tartotta a „csak” egy bán leányát, vagy éppenséggel örült annak, hogy az udvarban özvegyként elfoglalt helyét nem veszélyezteti egy királyi házból való meny? Hogyan élt hosszú évtizedekig egymás mellett, bár külön udvartartásban a két királyné, miközben a király újabb és újabb hadjáratok miatt alig tartózkodott itthon?
Olyan kérdések ezek, melyek megválaszolásában már csak találgathatunk.
A házasság szerencsétlenül indult: alig telt el három hónap, és a zólyomi erdőben vadászat közben súlyosan megsebesült Lajos király, éppen azon a lábán, melynek Aversánál szerzett sebe alig gyógyult még. A következő évben a litvánok, majd a tatárok elleni hadjárat kezdődött, ezeket követte a Velencével folytatott hosszú háború. Egyik dicsőséget a másik után szerezték a magyar fegyverek, csak gyermekáldás nem örvendeztette meg a királyi családot. Az egykori világszép kisleány már a harmincadik esztendejét is betöltötte, és elképzelhető az a társadalmi és pszichés nyomás, mely reá nehezedett. Hogyan viszonyult mindehhez anyósa, de mindenekelőtt a férje? A találgatás helyett itt a firenzei krónikás, Villani sorai segítenek: „… a magyar király nem bírt fiúgyermekre szert tenni nejétől, a királynétól. Akihez nagy szeretettel viseltetett… Maga az asszony is le volt sújtva, s a király iránt való szerelmében önmagát illetően kész volt mindenre, csak hogy ura örököst nyerjen.”
Az egyetlen mód pedig, hogy a király újra nősülhessen, ha a feleség kolostorba vonul.
Micsoda vívódások árán születhetett meg az elhatározás, melynek eredményeképpen a királyi pár elutazott a dalmát tengerpartra, Zárába… És hogy megint a krónikás sorait idézzük: „… itt azonban győzött a királynak a hölgy iránti szerelme” , és néhány hónap múlva a királyné már áldott állapotban tért haza.
Szerelem szülte hát ezt a majdnem titkos házasságot, vagy okos politikai döntés?
A zárai (Zadar) Szent Simeon templom ma is őrzi a szent színezüst ereklyetartóját, melynek domborműves oldalain ott látjuk Nagy Lajos és Kotromanic´ Erzsébet alakját. A választ teljes bizonyossággal csak ők tudják, és titkukat őrzik a mai napig…