Napjainkban a húsvéti ételek közül nem hiányozhat a kalács, de mikortól lehetett ott középkori királyaink asztalán is? Honfoglaló őseink még csak kovásztalan, vékony lepényeket sütöttek. A hazánkon átutazó Bertrandon de la Brocquère, Jó Fülöp burgundi herceg főlovászmestere még 1433-ban is azt írta le, hogy a magyarok kenyér helyett valami lepényfélét esznek, persze itt nem a királyi asztalokat említette. A tésztalazítás fortélyait, azaz a kelesztett kenyér készítését eleink hamar megismerték: Mátyás királyról tudjuk, hogy a „magyar módra”, kovásszal sütött kenyereket kedvelte, felesége,
Aragóniai Beatrix révén pedig elterjedtek az „itáliai módra” készült fehér zsemlék is.
A 16. században a budai pékek a lepények, kenyerek, zsemlék mellett már kalácsot, perecet, sőt mézeskalácsot és ostyát is sütöttek. Később a török utazó, Evlia Cselebi emlékezett meg a magyarok bámulatos „tevefogú” búzájáról, melyből a fehér cipókenyeret sütik.
A kitűnő búza mellett adott volt egy másik összetevő is, melyet Beatrix királyné szakácsai felhasználhattak egy különleges húsvéti kalács elkészítéséhez, és ez nem más, mint a sajt. Ezt az étket Mátyás király is említi egyik elmés mondásában, amikor vendégeivel ételekről beszélgetve a „nincs rosszabb, mint a sajt” mondatot a következőképpen értelmezi: a „nincs” rosszabb, mint a sajt. Számtalan hazai sajtféle létezhetett, Beatrix királyné kedvence azonban az itáliai parmezán volt, és nem kellett ezt a csemegét új hazájában sem nélkülöznie, mert
1487-ben például 20 darab Pármai sajtot küldött számára nővére, a ferrarai hercegné.
Készítsünk hát el egy olyan különleges húsvéti kalácsot, melynek eredeti receptje a középkori Itáliában, egy kolostorban született a leírások szerint, és amely napjainkban is hagyományos húsvéti étel azon a vidéken. Manapság már nem nehéz nagyobb sikértartalmú kenyérlisztet szereznünk, és a sokféle finom sajt is rendelkezésünkre áll.
A kalács igazi titka az idő, melyet nem sajnáltak a gondos előkészítése során.
Szükségünk lesz 50 dkg lisztre, 5 tojásra, 1 dl tejre, 5 evőkanál olívaolajra (ahogyan a régi receptekben szerepel: faolajra) melyet kiválthatunk vajjal vagy disznózsírral is, végül 2 dkg élesztőre (illetve kovászra, ha valaki sikeresen gyakorolja a kovászolás művészetét). Hozzáadunk mindehhez 15 dkg reszelt Parmezán, és 5-5 dkg keményebb sajtot, mondjuk Pecorino vagy más juhsajt mellett Gruyere, vagy Ementáli jöhet szóba. Az utóbbiakat vágjuk kisebb kockákra, az egészet sózzuk és borsozzuk ízlésünk szerint.
Az élesztőt egy kevés tejben cukor helyett mézzel futtassuk fel, majd a jól kidagasztott tésztát hagyjuk 2 órát pihenni, csak utána tegyük a sütőformába. Újabb 1 óra elteltével helyezzük a 200 fokos sütőbe, ahol 45 perc alatt szép piros-barnára sül.
És hogy ehették-e ezt a sajtos kalácsot Mátyás király udvarában?
Tudják: nem állítjuk, hogy így volt, de akár így is lehetett…