Ide nekem egy tucattal!

A  könnyű kis  „czipellős” –nek mondott cipők  nem voltak barátságban az esővel és a sárral. Vékony bőrtalpuk száraz időben is hamar elkopott –

nem is egyet rendeltek belőlük, hanem mindjárt egy tucattal.

Jól mehetett hát a cipellős ipar, melynek meglétét Magyarországon 1402-ből már családnév is tanúsítja.
Amikor beköszöntött a tél, csizma került a lábakra, mind asszonyok mind férfiak ezt viselték. Az egész középkorra jellemző, hogy a lábbelik jó részét mindkét nem hordhatta. 

A csizmákba vékony gyapjúból varrott harisnya, vagy „kapica” azaz kapca került.

Ám a vékony bőrtalp még így sem védett az esőtől és a hótól…Találékony eleink megtoldották tehát a lábbelit egy bőrszíjakkal felerősíthető, fából készült talppal!