Luxemburgi Zsigmond volt az első király, aki ajándékul adta Diósgyőr várát és uradalmát második feleségének, Cillei Borbálának. A későbbiekben 1424 és 1526 között hat királyné birtokolta. Sokszor emlegetjük őket, megérdemlik hát, hogy sorban megnevezzem valamennyiüket.
Zsigmond és Borbála házasságából egy leánygyermek született, Luxemburgi Erzsébet. Ő 1439-ben kapta meg a várat, férjétől Habsburg Albert királyunktól. A királyok hosszú sorában a nem királyi vérből való Hunyadi Mátyás következett. Néki első felesége, a gyermekszülésben fiatalon elhunyt Podjebrád Katalin olyan rövid ideig volt királyné, hogy a számára történő adományozásra nem kerülhetett sor. 1476-ban Mátyás király újra nősült, második felesége Aragóniai Beatrix, a nápolyi királylány lett. Ebben az időszakban több átalakítás is történt Diósgyőrben, az itáliai reneszánsz nyomot hagyott a mi várunkon is. Mátyás halálát követően, 1490-ben a magyar urak Jagelló Ulászlót (ragadványnevén: Dobzse Lászlót) választották királlyá. II. Ulászló 1502-ben már harmadszor nősült, bár előtte két házasságát érvénytelenítette a pápa, hogy feleségül vehesse a francia származású Candale-i Annát. Természetesen Anna is megkapta Diósgyőrt királynéi birtokként. Többször tartózkodott a várban, erről tanúskodnak a várban keltezett oklevelei. Ebből a házasságból két gyermek született: Jagelló Anna és Jagelló Lajos, akit II. Lajos néven, 1516-ban koronáztak meg. Felesége, Habsburg Mária volt az utolsó királynéi birtokosa Diósgyőrnek. A mohácsi csatavesztést követően Mária elhagyta az országot, a várat Pempflinger Sebestyén vármegyei főispánra bízta. Ettől kezdve soha többé nem élt királyi tulajdonos Diósgyőr várában.