Óhajtott és várt királyi gyermek, három leány közül a középső. Minden bizonnyal felhőtlen néhány év után – habár apja korán elrendezi sorsát, de nem ez-e a királyleányok osztályrésze? – többszörös gyász súlya nyomja, majd hatalmi harc játékszere lesz. A középkor embere másként viszonyult a vérhez, a halálhoz, nem volt szokatlan számára. Amit azonban Mária éppen eszmélő fiatal leányként, valóságos rémdrámák közvetlen szemlélőjeként átélt, elegendő lenne, hogy azt hihessük, soha nem volt egy boldog napja rövid élete végéig. Így volt-e valóban, vagy képes volt néhány órára, napra, de talán hosszabb időre is elfeledni a hányatott éveket, a gyűlölködést, gyilkosságot, azért a hatalomért való harcot, melyet ő igazán nem is kívánt … ?
A királylányok hamar felnőnek
17 év meddő várakozás után 1370-ben megszületik Katalin, majd kétévenként újabb gyermek érkezik a királyi udvarba: Mária, majd a legfiatalabb leány, Hedvig. Hogyan történik a nevelésük? Igazából nem tudjuk pontosan elkülöníteni a fellelhető források alapján a királynéi udvartartásokat. Nagy Lajos édesanyja, az anyakirályné azonban ezekben az években távol van Budától, Krakkóban tartózkodik, ahol a korábbi szerződés szerint lengyel királlyá koronázott fia helyett kormányoz. 1376-ban tér csak haza, miután ottani szereplése csúfos véget ér. Elmúlt 70 éves, egyre inkább a vallási buzgalom tölti ki napjait – de hogy ne szólna bele a királyi gyermekek nevelésébe, az nehezen hihető. Talán még több beleszólása is van a sorsuk alakulásába, mint a saját anyjuknak. Hedviget hamarosan a vőlegényéhez küldik, hogy Habsburg Vilmos mellett német szót tanuljon, Katalin pedig már Lajos orléans-i herceg menyasszonya. Mária neveltetéséről annyit tudunk, hogy részt vesz benne a váradi püspökön kívül Tótsolymosi Apród János is, apja egyik tudós történetírója.
Három Erzsébet királyné találkozása
Apja már két éves korában odaígéri IV. Károly cseh király fiának, Zsigmondnak, az eljegyzés bejelentésére azonban csak 1379 őszén kerül sor. Gondoskodni kell a trón örökléséről, hiszen az elsőszülött Katalin 1378-ban meghalt, Márián függ a jövő. A leányági öröklést már Nagy Lajos keresztülvitte, a magyar és a lengyel urak is elfogadják Máriát, illetve a házasságát Zsigmonddal. Nagyszombatban jelen van az idős anyakirályné, a feleség Kotromanić Erzsébet, és Zsigmond anyja, az időközben megözvegyült Pomerániai Erzsébet. Az eljegyzési szerződés értelmében Zsigmond a magyar udvarban marad, hogy a nemzet szokásait és a nyelvet elsajátítsa. Még ő is csak 12 éves: szőke, nyúlánk, csinos legényke, természetét pedig volt kitől örökölnie: nagyapja állandó hadakozások közepette először csak fél szemét vesztette, majd teljesen megvakult, de harci kedvét ez sem szegte. Az angolok ellen segítve a francia királyt, a crécy-i csatában esett el, miközben lovát két francia lovagéhoz kötve harcolt. Anyja, a hatalmas kedélyű Pomerániai Erzsébet ha úgy hozza kedve, vas patkókat hajlítgat ereje fitogtatására… Milyen idegen mindez a szigorú méltóságú budai udvartól. Hogy Mária mit gondol? Engedelmeskedik apja akaratának, ez a sors lesz a rendeltetése.
A gyász és az esküvők ideje
1380-ban meghal az anyakirályné, majd alig egy év múlva követi őt fia, a magyarok királya. Egy nappal apja halála után Mária fejére kerül a korona. Egy 11 éves kislány ül a trónon, aki körül megbolydul a világ. Anyjára rá sem ismer: évtizedeken át összeszorított ajakkal tűrt és hallgatott, most újra a régi lobogással ég, hajdani szépsége még egyszer kivirágzik, akarata tüzes lávaként tör elő. Van-e, lehet-e szava bármi ellen Máriának? Szólhat-e még valakihez egyáltalán? Hedvig húgát is elveszíti, amikor helyette őt koronázzák meg Krakkóban. Zsigmond nincs az országban, amikor a „háta mögött” férjhez adják – elhunyt Katalin nővérének vőlegényéhez, az orlens-i herceghez, bár csak a francia követ áll mellette a templomban. Ám Zsigmond sereget gyűjtve visszatér, és Mária még egyszer férjhez megy. Az előző házasságot érvényteleníteni lehet, mivel nem hálták el, de az anyakirályné akaratából Zsigmond sem élhet még férji jogaival. A magyar királyság időközben felbolydult, eluralkodik a káosz. Az urak több pártra szakadnak, egy részük végképp lázadva az asszonyuralom és Zsigmond ellen, behívja a nápolyi rokon, Durazzói (Kis) Károlyt. Mária megint a templomban áll, de immáron lemondva az uralkodásról azért, hogy végignézze az új király megkoronázását.
Véres királydrámák
Néma tanúja anyja és Garai nádor egyre szorosabb kapcsolatának, és bizonyosan nem avatják be, de szemtanúja lesz a véres királygyilkosságnak, amikor lakrészükbe csalják Kis Károlyt. Anyja és Mária vannak csak odabenn, Forgách Balázs a kárpit mögül lép elő, kezében a gyilkos fegyverrel. Magyarország koronás királya iszonyú, vérző sebbel a fején tántorog ki a szobából, és miközben hívei menekülnek Budáról, őt Visegrádra viszik, ahol sebeibe (vagy mérgezésbe?) belehal. A képletesen véres korona újra Mária fejére kerül. És messze nem ez a legborzasztóbb jelenet, melynek szenvedő részese lesz! Anyja, már teljesen elveszítve józan ítélőképességét, személyes jelenlétével akarja lecsillapítani a Délvidéken ellene lázadó urakat. A két királyné elindul az végzetes utazásra, hogy egyenesen a Horváti János vetette csapdába essen. A lesből támadók, miután lekaszabolták a testőröket, először Forgách Balázst, majd a több nyílvesszőtől eltalált, végsőkig küzdő Garai nádort vágják le – utóbbinak véres fejét behajítják a hintóban rettegő anya és leánya ölébe. Őket nem bántják, foglyok lesznek Novigrád várában. Itt összezárva megnyílik-e az anya a leánya felé, egyáltalán, milyen lelkiállapotban lehet a még mindig csak 15 éves Mária? Milyenek voltak a fogvatartásuk körülményei? Hímeztek egy oltárterítőt ezen idő alatt, mely ma is látható. Ha hímzőfonallal és eszközökkel ellátták őket, akkor másban sem szenvedhettek hiányt. De még hátra van a legrettenetesebb jelenet: miután anyja még a börtönből is szervezkedik: kiszabadulásuk érdekében üzeneteket küld Velencébe, közel 6 hónap múlva elfogy a fogvatartók türelme, és az idősebb királynét megfojtják.
Zsigmond a szabadító
Újabb fél év telik el, miközben Mária előtt a rászakadt teljes magányban újra és újra leperegnek az elmúlt évek történései. Már senkije nincs, csak testvérhúga, Hedvig a messzi távolban. És Zsigmond, aki időközben nem erővel, hanem ügyes stratégiával eléri, hogy királlyá koronázzák. Elérkezik az idő, hogy kiszabadítsa hitvesét a fogságból. A szabadulás körülményei nem tisztázottak: nagy valószínűséggel a szövetséges velenceiek végzik el a feladatot. A fogságtól meggyötört árva „királynő” és a délceg, ifjú király Zenggben találkozik. Innen talán nem véletlen, hogy Diósgyőrbe mennek, és az apja építtette vár lesz később is Mária leggyakoribb vidéki tartózkodási helye. A köztudatba beleégett, hogy boldogtalan házasságukat a már gyermekkortól való ellenszenvük alapozta meg. Ha volt ilyen, az Mária részéről a természetes idegenkedés lehetett az annyira eltérő mentalitású és neveltetésű jövendőbelijétől, melyet csak erősített anyja hatalomvágy fűtötte ellenségeskedése. A viharos évektől megtépázott lélekkel már nem vágyik, tán soha nem is vágyott igazán az uralkodásra. Békét, csendet, és biztonságot vár, és ebben Zsigmond lesz a támasza. Az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy közös életük 94 hónapjából legalább 52 hónapot egymás közelében töltöttek, ez évente 6-8 hónapot jelent, ami nem kevés! A hosszabb távollétek oka minden esetben valamilyen hadjárat, vagy diplomáciai utazás volt. Jellemző ez azokra, akik nem állhatják egymás társaságát…?
Lehetett-e boldog Mária ennyi lelki szenvedés után? Hány év tudta volna feledtetni mindazt a borzalmat, amit megélt? Tudjuk, nem sok idő adatott számára, de még Hedvig húgával is találkozott, aki hazalátogatott, és közösen körbeutazták az országot. Amikor 1393. május 17-én várandósan lezuhant a lováról, a halál elvette annak a lehetőségét, hogy az éppen megtalált békesség után része legyen valami ennél több is. Az a tény, hogy Zsigmond akaratából Nagyváradon temették el, aki sok év múltán az első hitvese mellett jelölte ki saját nyughelyét is, valami halványan megcsillanó meleg fénnyel üzen az egykori királyi pár valódi kapcsolatáról.