Aragóniai Beatrix
Akit százada legbölcsebb asszonyának neveznek, hogyan veszítheti el józan ítélőképességét? Akiről azt írják, hogy beszédében és tetteiben is valami különös kedvesség rejlik, hogyan szőhet ármányos, gonosz terveket? A szülőföld, a politikai viharoktól terhes, és szabados erkölcsű Nápoly átkát hordozza Beatrix? A férje bölcs szeretetével, testi-lelki szerelmével is dédelgetett, egykor ragyogó szépségű királyné elkerülhetetlen sorsa volt a szomorú bukás? Hiszen a kortársak szerint is része volt a boldogságban: a királyi pár alig töltött kis időt is egymás nélkül. Keressük hát az okát, hogyan veszíthet el mindent egy királyné, aki elődeivel szemben birtokában volt a ritka kincsnek.
Azok a nápolyi évek
Apja, I. Ferdinánd (nápolyi nevén Ferrante) kétes származása révén nehezen foglalja el a trónt, és a politikai viharok évekig tépázzák udvarát. Magánélete sem csendes, 17 gyermeke születik innen-onnan. Beatrix nagy tervek letéteményese, már 6 éves korában eljegyzik, de hamarosan vissza is hozzák vőlegénye udvarából. 8 éves, amikor meghal szülőanyja, akinek szerepét Eleonóra nevű nővére, a későbbi ferrarai hercegné veszi át. Taníttatására nagy súlyt fektetnek, műveltségének híre hamarosan szárnyra kel. 16 éves korától saját udvartartás felett rendelkezhet, ahol neves tudósok és művészek is megfordulnak, a pénzzel azonban tékozlón bánik, ez a tulajdonsága pedig elkíséri majd egész élete során.
Léha erkölcsök
Egy korabeli könyvecske Aragóniai Eleonóra és Beatrix (szerelmi) életét tárgyalja, tényeket és neveket is sorolva. Az írás szerint kettőjük közül a nővér évekig tartó viszonya két „segítséggel való” vetélést is eredményez, majd „ártatlannak mondva magát megy férjhez, mint az szokás” írja epésen a szerző. Beatrix sem makulátlan, egy igen kellemes külsejű ifjú a szeretője, akit egy reggel holtan találnak a szobájában. „Ennél több léhaságot” azonban nem tudnak vele kapcsolatban említeni… Igaz-e a történet? Oka lehetett a „léhaság” későbbi meddőségének? A kérdésekre nem kaphatunk választ.
Királyi kérő áll a házhoz
Az első adat 1465-ből való, mely arról szól, hogy a magyar királyi udvar tárgyalásokat kezd egy esetleges házasság dolgában, ekkor még vélhetően Eleonóra személyéről. 3 év múlva már Beatrix lép a helyére, a megegyezés azonban csak 1474-re jön létre, amikor Mátyás hatalmas ujjongással ki is hirdeti az eljegyzést. Nem véletlen a nagy az öröm, hiszen korábbi kísérletei, hogy királyi házból való feleséget szerezzen, kudarccal végződtek. Érdekes adalék, hogy miután a nápolyi Anjouk kihalnak, különös logika folytán az Aragonok is jogot formálnak a magyar királyi címre, így tehát Beatrix tulajdonképpen már magyar királylány, mielőtt magyar királynénak nevezi magát. Az esküvő követek útján megtörténik Nápolyban, ahol Beatrix káprázatos díszítésű kocsiján még egyszer végigvonul szülővárosának útjain, mielőtt elindul új hazájába. Az utazás három és fél hónapig tart, eközben Velencében még eltölt egy kis időt vásárlással, majd végig lóháton halad, egészen a muravidéki Pettau (ma Ptuj) váráig, ahol anyósa, Szilágyi Erzsébet várja. Innen már a kényelmes magyar kocsival mennek tovább Székesfehérvárig.
Meglátni és megszeretni
A találkozás, majd a kézfogó és a hetekig tartó ünnepségsorozat, még az egyik lakoma részletes leírása is reánk maradt. Valósággal tanúi lehetünk, hogyan lobban lángra Mátyás szíve megpillantva ragyogó szépségű aráját, míg végül mindenkit elküldve a hálószoba ajtaja elől, „rohammal beveszi a bástyát”. Az urak azonban morgolódnak: a király túlságosan a felesége rabja! Szokatlanul megváltozik az élet az udvarban, ahol hosszú évekig nem volt királyné, bár itt élt, de csendes visszavonultságban a mindenki által ismert „titkos” kedves, akit immáron két esztendeje bocsátott el közös gyermekükkel együtt Mátyás. Persze hogy tud mindenről, a gyermekről is Beatrix, de mit sem törődik még vele, hozzászokott Nápolyban a balkézről való fattyakhoz. Minden percet együtt töltenek, a katonai táborba is követi urát, meg is jegyzi az egri püspök, hogy a hadjárat inkább nászmenetre hasonlít. Mátyás szerelmes: az asszonyába, annak műveltségébe, nagyvonalú életigenlésébe, egész mivoltába. Minden pazarlását elnézi, mert Beatrix által nőttön nő reneszánsz udvarának elismertsége. Tudósok, művészek, költők, filozófusok érkeznek, váltják egymást, vagy maradnak itt örökre, mint egyik diósgyőri várnagya, Bernardo Monelli, akinek síremlékét magyar föld őrizte meg.
Meddő évek
A várva várt gyermek azonban nem születik meg, ám zavaró tényezővé válik a kis Corvin János, akit magához vesz Mátyás. Beatrix lelkében gonosz indulatok kelnek, tehetetlen dühe a gyermek anyja ellen fordul, azzal vádolja, hogy boszorkánysággal tette őt meddővé. Az ügy elsimul, de a bosszúvágy már nem csillapodik többé, végérvényesen megváltoztatva a királyné személyiségét. Nem lehet Corvin János Mátyás örököse, ő lesz az uralkodó a király halála után, amíg majd újra férjhez nem megy! Hiszen volt már női király magyar földön Anjou Mária személyében! Még levelet is hamisít, hogy megszakítsa a házassági tárgyalásokat gyűlölt „mostohafia” és a milánói Sforzák között. Mátyás mindent tud és lát, de még mindig szereti. Kiviláglik ez az apósának írt leveléből: „… a magyar nép készebb magát egy szálig levágatni, mintsem asszonyuralmat eltűrni. Ehhez járul, hogy a királynét – őszintén és bizalmasan szólva – alattvalóink nemigen szeretik, amit mi sajnálattal látunk… a királyné pedig hajlamukra és jóindulatukra rászolgálni nem igyekszik”. Mátyás pedig orvosai tanácsára sem kímélve magát, egyre betegebb. Időnként olyan fájdalmak gyötrik, hogy lóra sem tud ülni, gyomrát fájlalja, étvágytalan, és teste egyre soványodik, míg 1490 húsvétján Bécsben kínok közepette távozik az élők sorából. Beatrix sokat emlegetett szerepével Mátyás halálában most ne foglalkozzunk, egy mondattal letudva ezt: nem állt érdekében.
A csaló megcsalatik
Alig ocsúdva a fájdalomból jövendő sorsát rendezi: találkozott már régebben is a lengyel Ulászlóval, aki nem volt mindig a későbbi „dobzse László”, hanem egy, a saját imakönyvében fennmaradt ábrázolása szerint hollófürtű, daliás ifjú. Mindenféle fondorlattal, vagyonát két kézzel szórva híveket szerez, politikai zsarolást is bevet, miszerint ha nem fogadják el az urak Ulászlót, a gyűlölt osztrák császár fiának, Miksának adja a kezét. Ígéri, hogy feltölti a kincstárat, és megtörténik ami szinte hihetetlen: Ulászló el is veszi feleségül, meg nem is. Beatrix nem gyanakszik, amikor elfogadtatják vele, hogy titokban, egy esztergomi házban kerüljön sor az esküvőre, majd később nyilvánosságra hozzák. Nem veszi észre az apró, de később döntő formai hibát – az eskető Bakócz Tamás kérdésére Ulászló „akarom” helyett puszta igennel felel – és még azt is békésen tűri, amikor újdonsült férje azonnal távozik, hogy soha többé ne is menjen a közelébe. A csalás hamarosan kitudódik, maradék hívei is elfordulnak tőle, vagyona egyre fogy, a szégyenteljes vesszőfutás egészen addig folytatódik, míg VI. Sándor (a Borgia pápa) érvényteleníti a házasságot.
Infelicissima regina
Megalázottan tér vissza Nápolyba, ahol hamarosan szenvedője lesz az Aragon-ház bukásának is. Már csak a hozományának visszaszerzéséért folytatott, reménytelen harc élteti. Leveleit így látja el kézjegyével: „a legszerencsétlenebb királyné”. Mindössze 50 évesen, távol egykori fényes, gazdag királynéi udvarától, szegényen és elhagyottan éri a halál. A katalán-aragon királyok panteonjában kívánt nyugodni, ez a kívánsága csak 1671-ben teljesül. A spanyolországi Santa Maria de Poblet kolostort, benne a királysírokat 1835-ben feldúlják, a szétszórt csontokat egy közeli falu plébánosa gyűjti össze. Nyolc díszes láda őrzi az azonosíthatatlan maradványokat, ilyen nyugodalmat lel hát végül az egykori magyar királyné.
Lám, mit sem ért a meglelt boldogság, ha a féltékenység és a hatalomvágy megmérgezte azt. Mátyás imádott hitvese élete utolsó éveiben keserűen tapasztalta meg, milyen vágyakozni az után, ami a miénk volt…