A szelíd és szép, idegenből jött királyné, akit még a magyar urak is megkedvelnek. Aki „csak” grófnő, de nagyanyja révén rokonságban áll az angol királyi házzal. Aki anyja, egy navarrai királyi hercegnő halála után testvérhúgával együtt a francia király hitvesének, Bretagne-i Annának az udvarában nevelkedik. Aki fiatal lányként megismeri, és el is veszíti a szerelmet, miután – ahogy az egyáltalán nem szokatlan - egy politikai szövetség más utat jelöl számára. Mindössze 22 évet él… megtalálja-e a boldogságot II. Ulászló, magyar király hitveseként?
Boldog évek és fájdalmas búcsú
Miután apjuk is meghal, a testvérpár neveltetéséről a művelt és politikai érzékenységéről híres Bretagne-i Anna gondoskodik. Amellett, hogy felkészíti őket a királynéi hivatásra, a művészetek és a tudományok szeretete is életük részévé válik. A francia királynak éppen nincs eladósorban lévő leánya, így irányul az érdeklődés fénye a két rokonleány felé, amikor újra napirendre kerül a még V. László idejében kötött magyar-francia házassági szerződés. Mindkét leány szép, ám Anna az idősebb, akitől hamarabb remélhető az óhajtott gyermekáldás. Egy bimbózó szerelem, a király unokaöccse, Ferenc iránt táplált őszinte vonzalom foszlik semmivé, amikor követek útján megköttetik a magyar királlyal a házasság. Anna búcsúverse mindent elmond: „Franciák, ezúttal távozik Foix Anna, Magyarország királynéja.” Az eredeti „Françoys” kifejezés korabeli nyelven a francia népet jelenti többes számban, ám egyben szerelmének neve is, akitől fájdalmasan búcsúzik…
A Signoria leánya
Velencébe érkezve olyan fogadtatásban van része, mely egy hónapon keresztül tart: fényes ünnepségek, lakomák, lovagi tornák követik egymást, Anna emlékezetében mély nyomot hagynak ezek az események. Mindig szívesen gondol vissza erre az időre, szép emlékeit nem zavarja meg a vita sem, melynek során a fogadására érkezett magyar küldöttség látni akarja a 40 000 forint hozományát. A megoldásra való várakozás csak újabb itt töltött szép napokat jelent számára. Útja során elkíséri nevelőanyja első heroldja, Pierre Choque, aki képes beszámolóban örökíti meg nagy részletességgel az eseményeket. Ebből a beszámolóból idéztük Anna korabeli, így valószínűleg hiteles arcképét írásunk elején.
A koronázás és egy baljós előjel
„Jóllehet a magyarok és a többiek nem győzték magasztalni szépségét, midőn francia ruhában az országba érkezett, megkoronázva azonban még elbájolóbb lett” – írja a korabeli tudósító, a breton herold. II. Ulászló 28 évvel idősebb a királynénál, már túl van élete delén. A leírás szerint cobolyprémes violaszín köntöst és kalapot visel a koronázáson, mely jól illik még hollófekete fürtjeihez. Az öröm azonban mintha a fiatalság erejét adná számára, a hosszúra nyúlt vacsora után még részt vesz a mulatságban és a táncban is. Ezt követően azonban elbúcsúzik újdonsült hitvesétől, és a lakosztályába távozik, mivel rosszullét fogja el.
Király és királyné egy személyben
Velencei követek fogalmazzák meg így Anna jelenlétének lényegét. Szelíd szépsége erős és határozott egyéniséget rejt: alapos volt a felkészítése Bretagne-i Anna udvarában. A sokat betegeskedő király mellett nem csak az ország nyelvét tanulja meg hamar, de átlátja az állam-és pénzügyeket is, sikeresen próbál rendet teremteni a királyi udvarban. Csak töredéke intézkedéseinek az a két oklevél, melyekben Diósgyőri királynéi birtokán rendelkezik, de ezek is jól mutatják okos erélyét.
Az önfeláldozó feleség
Amikor II. Ulászlót szélütés éri, Anna télvíz idején mezítláb készül zarándoklatot tenni férje gyógyulásáért, csak a beteg határozott kérésére hajlandó cipőt húzni. Mit sem von le önfeláldozó tettéből, hogy aggódása mögött ott rejlik a frissen kapott királynéi cím féltése is. Az esküvőt követően ugyan hamarosan bekövetkezett a gyermekáldás, de kisleány született, nem a várva várt fiúörökös. Így a király halála után özvegyét csak birtokainak és jövedelmeinek haszonélvezete illetné, amennyiben az országban marad. Ha pedig elhagyja a királyságot, egy meghatározott összeggel távozva élne csak tovább emlékeiben a királynéi korona. Talán elődjének, Aragóniai Beatrixnak a jól ismert sorsa is ott lebegett szeme előtt? Egy ideig titkolják Ulászló állapotát, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy egészsége megrendült. Senki nem gondolná, mit rejt a jövő a királyi pár számára…
Aki beváltja a magyar uralkodók reményét
Alig 3 esztendős a kis hercegnő, amikor Anna újra gyermeket vár. Nem jó előjel, hogy ezt a várandósságot nehezen viseli, ideje nagy részét ágyban töltve. Anyósa, Habsburg Erzsébet már az első örömteli esemény hírére levelet ír fiának, „édes Annádnak” titulálva menyét, akit bölcs tanácsokkal is ellát, többek között, hogy anyatejjel táplálja majd gyermekét. Ezt a tanácsot a királyné minden bizonnyal meg is fogadja. Újra hatalmas várakozás lesz úrrá a királyi udvaron. Annának minden kényeztetésben része lehet, amikor osztrigát kíván, hamarosan megérkezik Velencéből a ritka csemege. Biztonságra vágyik, apai nagynénjét is maga mellé hívja Budára, a szülés levezetésére pedig képzett és gyakorlott velencei bábát óhajt. 1506. július 1-én megtörténik a csoda, melyre évszázadok óta vágytak a magyar királyi udvarban: megszületik a fiú örökös, a későbbi II. Lajos.
Dobzse László
Három hét telik el, a mindent elsöprő öröm, és a gyermekágyas királyné életéért való aggódás közepette. Annát azonban éppen a névünnepén, július 26-án elragadja a halál. Semmihez nem fogható II. Ulászló fájdalma: maga is élő halottként járkál, a főurak figyelmeztetik, hogy „nem való egy királynak pecsétes ruhában és gondozatlan szakállal bolyongani a palota folyosóin”. A híradás eljutott Velencébe is a trónörökös születéséről, ám mire megérkezik az üdvözlő levél, a királyné már halott. A levél mégis Ulászló kezébe jut, aki csillapíthatatlan zokogásban tör ki olvasásakor. Nemcsak imádott, fiatal asszonyát veszítette el, hanem uralkodótársát, barátját, egyetlen és legbiztosabb tanácsadóját is. Már soha nem lesz a régi, mintha újabb szélütés érné, úgy veszíti el a kapcsolatot az őt körülvevő világgal. Dobzse, dobzse, mondja lengyelül… Jól van… ez a felelete mindenre. Az életének már a gyermekei sem adnak igazán értelmet. Sírva búcsúzik el leányától, akit Ausztriába visznek, hogy ott nevelkedjen jövendő férje, a későbbi I. Ferdinánd közelében. Nem képes már uralkodni sem, a kis trónörökös fejére 2 éves korában ráhelyezik a magyar koronát.
Egy országokon átívelő, fájdalmasan rövid, ám tartalmas élet… egy ifjúi szerelem, annak minden szépségével és a veszteség fájdalmával. Mi kárpótolta Candale-i Annát, miben találhatta meg a boldogságot? Nagynénjétől a következetes nevelés mellett királynéi tartást, elhivatottságot is tanult. Házasságában pedig elnyerte egy idősödő férfi végtelen szeretetét és bizalmát. Örülhetett első gyermekének, nevelhette őt anyai érzései teljes kibontakozásával, és megérhette azt, hogy trónörököst szült. Úgy távozhatott az élők sorából, hogy beteljesítette királynéi sorsát: alattvalói szeretete közepette uralkodott. Ez lehetett az Ő osztályrésze a boldogságból.