Mátyás király uralkodásának első éveiben, 1460 és 1475 között a vidéki rezidenciái közül Diósgyőrt tüntette ki leginkább a figyelmével. Az itt keltezett oklevelek tanúsága szerint az udvartartás különösen az őszi-téli hónapokban tartózkodott az erdők övezte négytornyos vár falai között – minden bizonnyal hódolva a vadászat szenvedélyének. Nagy lakomák is követték ezeket a vadászatokat, de bármennyire kedvelte is Diósgyőrt a király, a kézfogóját mégsem itt, hanem természetesen Budán tartotta.
1476 december 8-án érkezett meg hosszú és fáradságos utazása végén Aragóniai Beatrix Magyarországra.
Útja nagy részét lóháton tette meg, hiszen kényelmesebb volt így, mint a rossz utakon döcögő szekérrel rázatni felséges testét. Az ausztriai Pettauban azonban már a magyar találmányú, díszes kocsival várta őt jövendő anyósa, Szilágyi Erzsébet. Székesfehérvári találkozásuk után pedig Mátyás kísérte az aranyozott hintót, melyben szépséges menyasszonya utazott.
Nagy szerencsénkre megmaradtak a közel egy hónapig tartó esküvői vigalomról szóló leírások,
de még arról is értesülünk, hogy a király naponta váltotta díszes öltözeteit. Lodovico Bernardo ferrarai követ tudósít arról, hogy Székesfehérváron sűrű gyönggyel borított, kurta mentében várakozott Mátyás. Amikor bevonultak Budára, piros dolmányt viselt, melyet vállára boruló drágaköves palást egészített ki. Fehér lován arany lószerszám és gyönggyel kivarrt takaró pompázott, és gyöngyből varrott korona ékeskedett a király nemezből való süvegén is.
Egy bajor utazó, Hans Seybold is értékes adatokat örökített ránk a király változatos ruhatáráról: „…a király karjára vetve egy pompás hímzésű ujjast viselt…ennek közepén egy denevér alakja foglalt helyet hatalmas gyöngyökből. Szárnyai aranyos csillámlemezekből valók voltak…mindez a legdíszesebb, pazar megmunkálásban.”
Január 1-én, amikor táncra perdült az egész udvar, Mátyás temérdek ékszerrel borított rövid, feszes ujjasban, és veres nadrágban járta a táncot.
Tartottak az ünnepségek még Vízkeresztkor is, amikor lovagi tornákat rendeztek. A király ez alkalommal gazdagon aranyozott kabátot viselt, fején pedig egy olyan sisakot, melynek különleges dísze volt: egy vitorlás gálya, melynek evezőit aranyból készült leányok húzták. Lovának takaróját aranyszállal és zöld selyemmel hímezték ki.
A fagyos januárban egy alkalommal a királyi pár szánkóban ülve nézte a tornajátékot.
Mátyás a leírás szerint saját zöld köpenyével takarta be ifjú hitvesét, aki minden bizonnyal vacoghatott a neki szokatlan télben.