Diósgyőr száz esztendőn keresztül, 1424 és 1526 között volt a királynék vára. Egymás után hat királyné kapta meg jegyajándékul, s ahogy az már lenni szokott, maguk kedvük, és saját igényeik szerint át is alakították termeit, falait. Mikor erre gondolok, bizony önkéntelen mosolyra húzódik a szám, s elmerengek az egykor volt nagyasszonyok természetén. Diósgyőr vára gyönyörű helyen, a Bükk ölelésében, egy mészkősziklán áll. A vár, s környezete biztosan megbabonázta az ide érkező királynék lelkét. Hiszem, hogy örömmel vették birtokba emez kis „épített ékszerdobozt”. Ám mikor beléptek a várba, végigsétáltak a termek hosszú során, beleszippantottak a nagyterem történelmi levegőjébe, vagy leültek egy-egy ülőfülkében, vajon elmerengtek-e elődeik, s utódaik sorsán? Önkéntelenül is összefonódott életük a magyar történelemmel, és ezáltal egymással is. Királyi esküvők, az utódlás biztosítása, elvárások, feladatok, hatalom, intrikák, s mindeközben ők is asszonyok voltak, mint én magam… Most én sétálok a termekben, simítom kezemmel a régi köveket. Én sokat gondolok rátok…királynék, asszonytársak.