Mielőtt belépünk a loggia felől a Lovagterem ajtaján, balra egy vörös színű dácittufából faragott kő vonja magára a figyelmünket, mely színével is elüt környezetétől. Érdemes kicsit lehajolni, és így felpillantani rá újból: a kehely alakú konzol felületét szőlőleveles növényi dísz borítja, a levelek aljáról pedig egy dús hajzatú, kétfelé csavart szakállú férfifej tekint le ránk.
Építészi döntés volt a rekonstrukció I. üteme során, hogy a kő itt nyerjen elhelyezést,
hiszen tudjuk, hogy a palotaszárnyak emeleti részeiből semmi nem maradt. 1758-ból való Hazael Hugó szervita páter rajza, mely a várról alaprajzot és távlati képet is mutat. Ezen a keleti kivételével a palotaszárnyak, és a délnyugati torony már tető nélkül áll, a külső várfalak erősen romosak, a kaputornyok és a rondella is fedetlen. Amikor a vár lakhatatlanná vált, utolsó birtokosai, a Hallerek is elhagyták. A későbbiekben hiába tiltakoztak jogaikra hivatkozva az elzálogosítás ellen, Diósgyőr a koronauradalom része lett, és az 1776. évi összeírásban először szerepelt a vár, mint rom! Az uradalmi prefektus hamarosan bontatni kezdte a vár köveit, valóságos kőbányának használva az egykori királyi erősséget.
Uradalmi fogadónak épült valamikor a 18. század végén, a később néhány évig itt élő Dérynéről elnevezett, ma is álló épület.
Amikor 2002-ben sor kerülhetett a falkutatásra, a levert vakolat alól egymás után bukkantak elő a faragott kövek, melyek közül 195 db kiemelésre került: pillér, konzol- és párkány elemek, kapu, ajtó- és ablakkeretek darabjai, végül a fent említett gyámkő töredéke. Nagy szerencsénkre nem vesződött az egykori építőmester azzal, hogy leverje a kiálló faragványt, a férfifejjel előre addig tolta a követ befelé, míg a fal síkjába nem simult.
A jó minőségű kőfaragómunkával készült elemek minden bizonnyal a vár északi szárnyának bontásából származnak, az emeleti Lovagterem, és a földszinti nyitott csarnok falaiból. Biztonsággal már nem dönthető el, hogy a jelenlegi helyén állt-e valóban a jellegzetes 14. századi szakálldivatot megjelenítő gyámkő. Kissé magasabbra helyezve azonban nem siklana el a látogatók tekintete ezen ritka és különleges faragvány fölött.
(A fotó a falból való kiemelés után készült.)