1959. június 30-án a következőket jegyezték fel a Diósgyőri várban, miközben helyreállítási munkák során a kápolna közeléből egy több méter vastag törmelékréteget távolítottak el: „… domborművel felfelé egy nagyméretű fehéres márványtöredék került napvilágra. A töredék letisztítása után … az első pillanatra megállapítható, hogy az a Bartalos által feltalált és diósgyőri Madonna-relief címen nyilvántartott oltárlap- töredék felső kiegészítő részének egy nagyméretű töredéke.” Ez a néhány sor magában foglalja a Diósgyőri vár, és a tőle mintegy 1.5 km-re található egykori pálos kolostor fénykorának és pusztulásának történetét, létezésüknek az évszázadok során való szoros összefüggését. Az említett Madonna-relief az elpusztult középkori kolostor romjain a barokk korban emelt épület külső falába lett beépítve: a faragványra Bartalos Gyula egri egyházmegyei pap és neves műgyűjtő figyelt fel, majd a töredéket még abban az évben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.
A két kő összetartozásáról a kezdetektől vita folyik.
Mindkettő anyaga azonos, ruszkabányai márvány, vastagságuk azonban különböző. Ami pedig megnehezíti a döntést az, hogy a két rész nem illeszkedik hiánytalanul egymáshoz. A készítő személye vitán felül áll: stílusjegyei alapján mindkét töredék Giovanni Dalmata (Johannes Duknovich de Tragurio), Mátyás kiváló udvari szobrászának munkája. A dalmát származású, firenzei tanultságú művész az 1470-es évektől Rómában dolgozott, ahol több jelentős síremléket is faragott. Magyarországi működését 1487-90 közé tehetjük, műveinek nagy része azonban elpusztult, töredékek jelzik csak munkásságának gazdagságát. Megbecsültségét mutatja az is, hogy 1488-ban Mátyás nemességet és birtokot adományozott neki.
Nézzük hát a kutatás által felvázolt lehetséges megoldásokat:
- Az egy oltárhoz tartozó két töredék a Diósgyőri vár kápolnájának emeletén állt. Beatrix immáron nyilvánvaló meddősége lehet annak oka, hogy Alexandriai Szent Katalint látjuk az oltár egyik mellékalakjaként, aki maga is csodás körülmények között születve, segített a hozzá imádkozó asszonyokon. Amikor a vár köveit építőanyagként széthurcolták, a kápolna már régen fegyverraktárként működött. Inkább tűnik logikusnak, hogy a nagyobbik töredéket vitték innen a barokk korban újjáépülő pálos kolostorhoz, mint az, hogy a kisebbik töredék került volna onnan a várba. A későbbiekben egyéb, díszítésükben hasonló márvány faragványok is előbukkantak a kisebbik, felső töredék közeléből, melyek ugyancsak az oltár részei lehettek.
- A nagyobbik (alsó) töredéken sérült állapotban ugyan, de látható egy püspöki címer. Hogyan kerülhetett egy püspök által megrendelt oltár a királyi/királynéi várba? Nos, gondolhatunk arra, hogy Beatrix testvérének fia, Estei Hyppolyt esztergomi érsek ajándékozta oda.
- A töredékek két, ugyanazon kéz alkotta oltárhoz tartoztak. Az adományai tanúsága szerint Mátyás által is nagy becsben tartott pálos kolostor templomában is állt egy oltár, melyet a király legbizalmasabb környezetéhez tartozó Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök rendelt volna meg, ez a magyarázata a püspöki címer ábrázolásának.
- Amennyiben a nagyobbik töredék a pálos kolostorhoz tartozott, nemcsak oltár, hanem síremlék is lehetett. Egy másik egyházi személy is köthető a püspöki címerhez: Johannes de Zokol (Szakoly) csanádi püspök, akinek olyan szoros kapcsolatai voltak a diósgyőri pálosokkal, hogy ide vonult vissza, és halála után itt is temették el.
Az emberi alakok, az angyal arcát is mintha szándékosan megrongálták volna:
hitük okán gyakran bántak így a törökök a művészi alkotásokkal. A pálos kolostort valóban feldúlták, a várban azonban nem jártak. Az itt talált töredék egy többszörösen átturkált, átforgatott rétegből származik, a sérülést így szerezhette. A kolostorbéli nagyobb faragványról pedig a beépítésekor „csaphatták le” a kiálló részeket.
Kérdések, érvek és ellenérvek, íme így mesél fénykorról és pusztulásról a töredékeiben is lenyűgöző szépségű márvány relief. Bevalljuk, szívünkhöz az a megoldás áll közelebb, mely szerint a trónon ülő Madonna, két női vértanú szent kíséretében a királynéi vár kápolnájának emeletén tekintett le a nagyszerű reneszánsz oltárról az előtte imádkozókra.
A két töredék a vár feltárását követően, a rövid ideig tartó Vármúzeumként való működés során egymás mellé került.
Jelenleg ugyan együtt, de a vártól messze, a Magyar Nemzeti Galéria Reneszánsz gyűjteményében őrzik titkaikat.