Trubadúrok ajkára kívánkozó, titkok övezte szerelmi történet, melyet aztán hosszú éveken át a hűség és a béketűrés mögötti elfojtott indulatok jellemeznek. Egy váratlan „csoda” új irányba tereli az eseményeket, végül egy özvegy királyné menthetetlenül rohan tragikus végzete felé. Arcmása egy pici képen kívül nem áll rendelkezésünkre, és nem tekinthetők portrénak a Szent Simeon ezüstkoporsójára domborított alakok sem. A Képes Krónikában Nagy Lajos édesanyja a „királyné” és mint majd látjuk, ennek nagy jelentősége van…
De miért a bosnyák lány… ?
Ha csak egy pillanatra láthatnánk a bosnyák bán 14 éves leányát… számos ifjú hölgy nevelkedik az özvegy magyar királyné udvarában: hogyan, mikor, és miért akad meg a 27 éves Lajos király szeme éppen Erzsébeten? Politikai ok vezérelné? Fontos a déli terület, de a „bosnyák helyzetet” erőből is meg lehetne oldani. Úgy mondják, nagyon szép volt Kotromanić Erzsébet. De annyi szép leányt láthatott a király, ez nem tűnik elegendőnek. Kellett, hogy legyen valami ezen túl is, ami úgy megérintette a király lelkét, hogy még a pápai engedély is csak három héttel az esküvő után érkezett meg, oly sietve került sor a kézfogóra. Az engedélyre pedig szükség volt, mert anyáik révén negyedfokú rokonságban álltak.
Suttogások és találgatások
A sietős esküvő a mai napig alkalmat ad a suttogásra, mivel a pápai bullában szó esik arról, hogy az engedély következtében a házasságból születendő gyermek származása nem lesz kétséges. A talán minden házasságot engedélyező pápai bullában benne lévő sorokon túl semmilyen más adat nem szól sem a születendő, sem a megszületett gyermekről. Egy bizonyos, a frigyet ezután 17 évig nem kísérte gyermekáldás. Nem véletlen, hogy a Képes Krónika egyetlen, fent említett ábrázolása imádkozás közben örökítette meg a királyi párt, Alexandriai Szent Katalin előtt térdepelve, aki maga is reményüket vesztett idős szülök gyermekeként született, csodás körülmények között.
Az anyakirályné árnyékában
Saját királynéi udvartartással, de mindvégig anyósa egyre vádlóbb tekintetétől kísérve telik el a 17 év. Hiába koronázták meg, Magyarországnak nem Kotromanić Erzsébet a királynéja. Lajos király a folyamatos hadjáratok miatt alig tartózkodik az országban, erős akaratú anyja uralkodik ilyenkor helyette. Az évek múlásával az ifjabb királyné arcára lassan a szenvedés vonásait véshette az idő. Végleg megbélyegezték, minden egyes meddő évvel bizonyosabbá vált, hogy nem képes utódot szülni. Éppen egy olyan anyós árnyékában élt, aki öt élő gyermekkel büszkélkedhetett, aki imádattal állt fia mellett, és aki azt látta, hogy az erős és szilárd magyar királyságnak utód híján bizonytalanná válhat a jövője. Helyeselte-e annak idején fia választását, vagy a kezdetektől nem kedvelte menyét? Tudván, hogy még az udvari nemesek is félték az anyakirályné természetét, nem sok jót feltételezhetünk a két asszony viszonyáról.
Kegyetlen döntés
Jólesik azt hinnünk, hogy a fiatal lány is szerelemre lobbant a király iránt. Így szép a történet. Az egykori lángolás azonban lassan szeretetté szelídült, csendesen beletörődő ragaszkodássá. Mert 17 év sok idő. „… a magyar király nem bírt fiúgyermekre szert tenni nejétől, a királynétól, akihez nagy szeretettel viseltetett…” írta a messzi Firenzében egy krónikás. Egyetlen módja, hogy a király új asszonyt vehessen maga mellé, aki talán megszüli a hőn várt utódot az, ha a meddő feleség kolostorba vonul. Furcsa középkori jog szerint így a házasságot érvénytelenítik, mint amit nem háltak el. A királyi pár a dalmát tengerpartra utazik, Zárában vonul majd kolostorba Erzsébet, de előtte még átszellemülten, szinte révületbe esve imádkozik Szent Simeon ereklyéje előtt a gyermekáldásért. A szent közbenjárására-e, vagy a reájuk nehezedő pszichés nyomás alól felszabadulva, miszerint úgyis minden eldöntetett már, megtörténik a csoda: a pár úgy tér vissza Budára, hogy a királyné várandós. Nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, mert úgy érezzük, jelentősége van a történések szempontjából: az anyakirályné ebben az időben nincs a közelükben, fia helyett kormányoz Krakkóban.
A királyi gyermekek
Milyen magasságokba emelkedik most a történet a mélypontról: boldog várakozásban telnek az esztendők, mert az első után gyors egymásutánban még két gyermek születik. Csakhogy a harmadik is leány. Ám akkor is vannak utódok, akik mellé megfelelő férjet kell találni. Kotromanić Erzsébet pedig végre kilép az árnyékból, ebben az időben többet hallunk róla, ám az élete továbbra sem felhőtlen. A legkisebb lányt, Hedviget elszakítja tőle 3-4 éves korában a házasságpolitika: jövendőbelijéhez, a szintén gyermek Habsburg Vilmoshoz viszik. Az elsőszülött Katalin 8 éves korában meghal, és hiába kap helyette hamarosan egy fiút, ez utóbbit inkább csapásként élheti meg. 1379 második felében bejelentik Mária és Luxemburgi Zsigmond jegyességét, akit Budán tartanak, hogy szokja a magyar szót. Ezek az utolsó, végsőkig feszült pillanatok: a király már beteges, „elmélkedő éveit” éli, de itt van még a rendkívül szép kort megélt anyakirályné. Lehet-e bármibe is beleszólása Erzsébetnek? Nemigen hisszük.
Fékevesztett rohanás a végzet felé
1380 decemberében eltávozik az élők sorából Łokietek Erzsébet, majd nem telik el egy év, amikor eltemetik Lajos királyt is. A hirtelen támadt légüres térben felszabadul minden elfojtott vágy és indulat: apja halála után egy nappal megkoronázzák Máriát, de a 11 éves gyermek mellett most végre Kotromanić Erzsébet az anyakirályné! Elkezdődik a hirtelen és rossz döntések sorozata, az ámokfutás a hatalom mámorában. Zsigmond (akiben talán már gyermekként megvolt a később rá annyira jellemző arrogancia) immáron ifjúvá serdülve ellenfél lehet, más vőlegény kell, sőt a házasság is megköttetik (követek útján) a francia királyi herceggel. Ezzel felborulni látszanak az európai erőviszonyok, azonban itthon is pártokra szakad az ország, a két királyné mellett egyedül Garai Miklós nádor áll. Szinte követhetetlenek az események: a pártütők behívják a nápolyi Kis Károlyt, Mária lemond a koronáról, ám Erzsébet a királygyilkosságtól sem riad vissza. Zsigmond sereggel tér vissza és kierőszakolja a házasságot, de újra távoznia kell. És a végzet beteljesedik, amikor a két királynő a Délvidékre utazik, hogy lecsillapítsák ott a lázadó urakat. Innen már Garai nádor véres, levágott fejével az ölében robog Erzsébettel a hintó tovább, hogy aztán Novigrad várában, leánya szeme láttára megfojtsák, mert még fogságában is szervezkedik.
Egyik kezével elhalmozta a sors, többet kapott, mint remélhette volna, ám a másik kéz lassan visszavette az adományokat. A lelkében ott parázslott a tűz, ez volt talán, ami Lajos királyt is megperzselte annak idején. Ám kilépve anyósa árnyékából már csak a harag és a gyűlölet kapott benne lángra, amikor élhetett volna a felkínált lehetőséggel. A hatalomvágy mellett hiányzott belőle az a szeretet, mely Nagy Lajos édesanyját fűtötte, és hiányzott az uralkodói nagyság. Volt-e hát része boldogságban? Úgy véljük, megadatott számára. Szerelem? Talán még egyszer megélte Garai nádor mellett? Ötven és hatvan évesek voltak már… de csak ezért ne vitassuk el tőlük ezt az érzést.