Kápolnánk védőszentjének személye Nagy Lajos királyunk harmadik leánya, Anjou Hedvig. Krakkóból kapott csontereklyéje, egyik ujjpercének csontocskája az oltár ereklyetartójában látható. Sokat gondolok az életére, és az idelátogatóknak szívesen beszélek önfeláldozó szertetéről, hiszen valódi példát adott emberségből, miért is a lengyelek már életében szentként emlegették. Hedvig a cselekvő szeretet apostola volt. Már négy éves korában eljegyezték Habsburg Vilmossal, akit igazán megszeretett. Mégis meghozta azt az áldozatot, amikor apja halála után alig 10 esztendősen lengyel királlyá koronázták, hogy feleségül ment a nála jóval idősebb Jagelló litván fejedelemhez, a két nép közötti béke, és a litván nép megtérése érdekében. A lengyel és a litván nép hitének erősítése végett templomokat építtetett, liturgikus könyveket szerzett be, Krakkóban megalapította a bencés kolostort, ahol a nép nyelvén szóltak a hívekhez. Adományaival támogatta az egyetemet, de talán a legnagyobb erénye, ahogy az elesettek és a betegek felé fordult, már életében legendák születtek jótéteményeiről. Fiatalon, gyermeke születése után hunyt el. Számunkra azért olyan fontos személye, mert élete és életszentsége az isteni meghívás és küldetés máig ható példája a keresztény szeretet soha el nem múló erejének. Gaude mater Polonia!