A várban számomra a kedvenc hely: a borospince. Lehet, hogy meglepő a választás, s tán kissé félreérthető, de ne gondolj semmi rosszra, Nyájas Olvasó! A valaha itt zajló életnek az egyik legbeszédesebb bizonyítéka itt található. Az ajtón belépve meredek lépcső fogad. A keskeny fokokat ezer és ezer láb koptatta az évszázadok során. A legfelsőn még jól kivehető az a két mélyedés, ahová a hordógurító gerendákat fektették, hogy az értékes nedű a lehető legbiztonságosabban jusson a helyére. A bor azon túl, hogy nemes ital, még értékes fizetőeszköz is volt, egyfajta adónem. Akkoriban leginkább fehér szőlők teremtek ezen a vidéken: demjén, bakator, sárfehér, polyhos. Ma már ismeretlen fajták. Vajon milyen lehetett az akkori bor? Fennmaradt egy említés a helyi nedű „kellemetes ízéről és egészséges mivoltáról”. Ám az 1563-as inventárium említ „8 bűzös kishordócskát” is, melyek a vár akkori úrnőjének gyógyfüves borait rejthették…