A középkori irodalom két óriása, két műemlékekben gazdag olasz város, és Magyarország királya, Nagy Lajos… a személyeket és a helyszíneket a 14. századi magyar történelemnek olyan eseményei kapcsolják össze, melyek szinte az egész korabeli Európa érdeklődését felkeltették. Nagy Lajos első ízben 1345-ben került szembe a Velencei Köztársasággal, a magyar királyok által joggal birtokolt dalmát tengerpartért vívott háborúban. Amikor hosszú harcok után Zárában 1358-ban sor került a békekötésre, a pompás kísérettel megjelenő győztes magyar király mellett jelen voltak szövetségesei is, köztük Francesco Carrara, Padova ura.
Nem ez volt Nagy Lajos első találkozása a Carrarákkal:
amikor testvéröccse, Endre megölését követően elindította az első nápolyi hadjáratát, 1347. december 3-án Padova nyújtott számára szállást és szívélyes vendéglátást. Veronába két nap múlva érkezett, ahonnan a város ura 300 lovaggal ment elébe egészen Vicenzáig, „nagyszerű ajándékokkal tisztelte meg, és elmondhatatlan számos, dús lakomát ült a királlyal és a lovagjaival, dicsőségesen és vigadozva… a városok fejei és a földesurak követek útján, s akik tehették személyesen tódultak hozzá, hódoltak előtte, esküvéssel kötelezve magukat, hűséggel csatlakoztak a király úrhoz.” – olvassuk Nagy Lajos egyik történetírójának, a Névtelen Minoritának a híradását. A Velencei Köztársaság elleni szövetség mellett a nápolyi hadjáratok jelentik a másik szálat, mely összeköti a szereplőket.
Endre magyar királyfi 6 évesen került Nápolyba,
hogy később feleségül véve Johanna királylányt, személyében az Anjouk magyar ága foglalja el a trónt. Ebben a nápolyi udvarban találjuk az ifjú Giovanni Boccacciót, aki már az egyetemen kitűnt éles eszével, remek előadóképességével, és nem utolsó sorban nagyon jó megjelenésével. Hamarosan olyan közvetlen a viszonya az időközben felserdült Johannával, hogy egy időben az udvarmesteri tisztet is ő látja el.
1341-ben pedig ugyanitt van Francesco Petrarca is, akit Nápolyban koronáznak koszorús költővé. Mindketten látják, hogyan mérgesedik el az ifjú házasok viszonya, hogyan válik Johanna „ördöggel incselkedő nőszeméllyé”, az események hogyan sodródnak a bekövetkező tragédia felé. A magyar királyfiról különbözőképpen vélekednek: Petrarca nyílt szívűnek tartja, az erkölcsök tekintetében szabadosabb Boccaccio azonban faragatlannak írja le.
Kettejük sorsa is összefonódik,
barátságuk egyre szorosabb. Mindketten diplomáciai feladatokat is ellátnak, így az sem véletlen, hogy a magyar király érkezésekor Veronában tartózkodnak. Boccaccio csatlakozik is a magyar sereghez, hónapokig követi azt útján. A béke és a rend helyreállítójaként tekint Nagy Lajosra, ám ellentétes adatok szólnak arról, hogy valóban mellette áll-e, vagy inkább Johanna diplomatája, netán hírvivője.
Petrarcát élete utolsó éveiben a sors Padovába vezeti,
ahol éppen a magyar király legfontosabb itáliai szövetségese, Francesco il Vecchio megbecsült vendége lesz, és a tőle kapott birtokon él. Arról nem tudunk, hogy Nagy Lajossal találkozott volna Padovában, kettejüket azonban megörökítette egy freskó, mely ma is látható a Szent Antal bazilika Szent Félixről elnevezett kápolnájának a falán. Altichiero 1372 és 1379 között festette le a magyar királyt, aki a 14. századi Padova legfontosabb személyei körében foglal helyet. Balján látható a két Carrara fejedelem Francesco il Vecchio és fia, (mindketten fehér csuklyát viselnek), jobbján pedig ott ül az ölében könyvet tartó Petrarca.
Láthatjuk a freskó megrendelőjét,
Bonifacio de Lupi di Soragna lovagot is, (fején arannyal metszett sisakban), aki a fejedelem követeként többször járt Magyarországon, így 1372 tavaszán is, hogy segítséget kérjen Velence ellen. Pontosan leírhatta tehát azt a Nagy Lajost, akinek arcvonásait a Képes Krónika sajnálatosan sérült lapjáról csak elképzelni tudjuk. Immáron több száz éve ül itt a magyar király, távol országától, egy olyan kapcsolatnak állítva emléket, mely két hasonló karakterű uralkodónak nem csak az évtizedeken át tartó politikai szövetségéről, a kölcsönös segítségnyújtásról szólt, hanem két ember egymás iránti tiszteletéről és barátságáról is.