A felújított Diósgyőri vár ezredéves értékeket közvetít. A nevelő figyelem kezével oktat és megmutat, élő és eleven, egy holtából élesztett szerelem…
A belső terek berendezése miközben gyönyörködtet, észrevétlenül hat az értelemre. Úgy mesél a vár önmagáról és a középkori életről, mint egy rég elfelejtett, fejünkben zsongó dallam, melynek szövege már nem, de hangjai vissza-visszatérnek. Fülünket valóságos dallamok kényeztetik, hiszen a palotaszárnyak termeiben középkori zenét varázsolnak a modern világ jól elrejtett hangszórói, és az érzékek tobzódásából már csak az ízlelés élménye hiányzik.
Valaha sülő cipók illata lengte be a várudvart, és fűszeres pecsenyék illata párállott a konyha és az ebédlőtermek felől. Királyi várhoz királyi lakomák illettek!
A gazdagon fűszerezett pecsenyék és mártások asztalra vonulását ebben az időben is az „édességek” koronázták. A gyümölcsök megjelentek ugyan a mártások alapanyagaiban, főszerepet azonban a töltött piték között játszhattak.
Az 1400-as évek elején született Schlägli magyar szójegyzék a számtalan, ma is kedvelt gyümölcsfa felsorolása között említi a cheresnie fát is. Terméséből mai nyelvre fordítva a következőképpen készítettek cseresznyés pitét egy 15. századi olasz receptgyűjtemény leírása szerint:
A kimagozott cseresznyét tegyük egy edénybe, öntsünk reá 2-3 kanál mézet, és pároljuk egy keveset.
Finom fehér kenyérből vágjunk vastagabb szeleteket, héja nélkül szeleteljük csíkokra, és ezeket vajban süssük pirosra, ropogósra. Egy piteformát béleljünk ki a tésztával, és szórjuk meg fahéjjal és reszelt (őrölt) gyömbérrel. Rakosgassuk rá a kenyérszeleteket, locsoljuk meg a párolt cseresznye levével, majd újra szórjuk meg az előbbi fűszerekkel.
Tegyük rá a cseresznye egy részét, majd újra rétegezzük a pirított kenyérszeletekkel, és a fűszerekkel, a cseresznyével. Minél többször ismételjük ezt a műveletet, annál magasabb és gazdagabb lesz a cseresznyés piténk. A kenyércsíkokra is csurgathatunk mézet, hogy édesebb legyen a végeredmény.
Fedjük le a piténket a tészta megmaradt felével, a széleken sodorjuk vissza, és a tetejére is készítsünk díszítő motívumokat. Ne feledjük el megvagdalni, hogy a sütés közben keletkező gőzök eltávozhassanak.
A pitetészta receptje azonos a ma is használatos vajastészta készítési módjával.
30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 0.5 – 1 dl hideg víz, egy kevés ecet, só. A hozzávalókat gyorsan összedolgozzuk, és felhasználás előtt kevés ideig hideg helyen pihentetjük. Jó vékonyra nyújtsuk, hiszen a tészta szerepe mindössze az ebben a receptben, hogy összefogja a zamatos gyümölcsrétegeket.
Vaj helyett gyakran használtak marhafaggyút, esetleg disznózsírt is, amikor húsos töltelékkel bélelték a pitét.
A mennyiségekről és a sütési időről nagyon kevés alkalommal nyerünk használható információt a középkori receptekben: éppen ez az izgalmas amikor megpróbáljuk újraéleszteni a régvolt ízeket. Alkalom van a kreativitásra, mint ahogy századokkal ezelőtt is, hiszen mindegyik szakács keze nyomán egy kicsit másfajta mesterművek születtek.