Síron túl is tartó szerelem a királyi családban?

A Diósgyőri vár falai az évszázadok alatt bánatnak, magánynak, és ritkán megcsillanó örömnek egyaránt tanúi voltak, hiszen a királyi párok sorsát a dinasztikus politika irányította, kevés teret hagyva az igazi érzelmek számára. Különös és szép játéka a sorsnak, hogy a Diósgyőri várban megforduló királyi párok közül az első és az utolsó, azaz Nagy Lajos és Kotromanić Erzsébet, valamint II. Lajos és Habsburg Mária, a középkori házasságokban oly ritka, igaz szerelemmel szerette egymást.

A lovagkirály, Nagy Lajos, rangos királyi házakból kaphatott volna feleséget, ő azonban beleszeretett a bosnyák bánnak a budai udvarban nevelkedő, világszép leányába, a 14 éves Erzsébetbe. Hitvese iránti szeretete akkor sem múlott, amikor 17 évig hiába várták a gyermekáldást, és

a válásnak egyetlen lehetséges módját fontolgatták:

a feleség kolostorba vonul, így a férj szabaddá válva új házasságot köthet. A dalmát tengerparton időzve azonban, ahogy a korabeli olasz krónikás írja,

győzött a királynak a hölgy iránti szeretete

, és megtörtént a csoda: a királyné áldott állapotba került, majd néhány éven belül három leányt szült, Katalint, Máriát és Hedviget.

 „A mi drága feleségünk” -  II. Lajos gyakran becézte ezekkel a szavakkal hitvesét, Habsburg Máriát, akivel sokat időzött Diósgyőr várában. Ilyenkor el- elgyönyörködött kedvesében, akit ugyan születése előtt választottak ki számára, de fiatal királyként őszintén megszeretett. A messze földön híres bükki vadászatokat a királyné különösen kedvelte, és szinte megszépült, amikor átszellemülten eredt a nemes vad nyomába. Ezt követően Mária szeretett férje ölelésében pihent meg a jegyajándékként kapott lovagvárban, amely a hegyek ölelésében a fiatal szerelmesek menedéke volt a rájuk nehezedő birodalmi gondok idején. Szerelmüket viszont idővel beárnyékolta a török veszedelem, és a várudvar kútja egyre gyakrabban visszhangozott féltő szavakat.

 A vészjósló hírek hallatán Mária aggódással a szívében rohant II. Lajos királyhoz: „Soha ne érezzem hiányodat, azt akarom, hogy szívem örökké a tiéd mellett dobogjon!”

Ezt a hűséges összetartozást fejezte ki az aranyból készült szív, amelyet a királyné szerelme jeléül II. Lajosnak ajándékozott. A király az aranyszívet élete végéig viselte, mely a viharos történelmi események közepette visszakerült a királynéhoz, aki féltve őrizte egészen haláláig. Az

aranyszív a hitvesi szeretet jelképe lett,

amelyről harminc évvel a mohácsi vész és a fiatal király tragikus halála után Mária végrendeletében leírt sorai is tanúskodnak:

Két embernek útitársa volt ez a szív, mindhalálig. Két emberé, ki életében, szerelmében, érzéseiben egymástól soha el nem vált.

Mária és Lajos egy olyan korban élt, amelyben a szerelem nem volt királyi kiváltság, hiszen a legnemesebbek sorsát a dinasztikus politika irányította, kevés teret hagyva az igazi érzelmeknek. A két fiatal boldogsága a lovagvárban talán csak egyszerű, éretlen lángolásnak tűnhet, de az idő bizonyította őszinte mélységét.

Bár a két szív már „elveszítette alakját”, de a Diósgyőri vár falai mindmáig mesélnek arról az elkötelezett, tiszta szeretetről, ami a két fiatalt összekötötte.