Hogyan kerül Bianca Maria Sforza, milánói hercegkisasszony portréja a Diósgyőri vár Reneszánsz termének falára? Mesélő kép ez is, méghozzá sok szálon futó történetet idéz.
A nagyhatalmú Sforzák sarját már két éves korában eljegyezték (formálisan férjhez is adták),
a házasság csak a vőlegény korai halála miatt nem teljesedett be. Négy éves volt, amikor zsarnok természetű apját nyilvánosan, egy misén meggyilkolták. Ettől kezdve nagybátyja, Lodovico il Moro gyámsága alá került, és vált politikai terveinek játékszerévé. Elsőként Mátyás magyar király törvényessé tett, és utódjául jelölt fia, Corvin János lett a kiszemelt vőlegény, az előkészületeket hosszas levelezés örökítette meg a magyar királyi udvar és a milánói herceg között. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy Mátyás és Aragóniai Beatrix házasságából nem születik utód, a királyné tehetetlen dühe és gőgje most már Corvin János mellett a távoli menyasszony felé is fordult. A házasságkötés azonban a vőlegény távollétében, képviselő közreműködésével (per procuram) 1487. november 25-én ünnepélyes keretek között megtörtént Milánóban.
A menyasszony hozománya 100 000 aranyforint volt készpénzben, 40 000 aranyforint ékszerekben, további 10 000 aranyforint ruhákban és asztali készletekben,
mindezt Bianca Magyarországra való érkezésekor adta volna át. Ezt kellett késleltetni, de leginkább megakadályozni mindenáron! Ugyan ki állhatott például az olyan, Biancához eljutott információk mögött is, amelyek szerint a gyermekkori balesete miatt valóban kissé sántító Corvin János „sápadt és teljesen deformált”?
Az idő is kedvezett Beatrix ármányos terveinek, mivel Mátyás a III. Frigyessel való békekötéssel volt elfoglalva.
Tanúskodik erről az 1490. márciusában, Bécsben keltezett levél, melyben maga közölte a milánói herceggel, hogy nincs most ideje Bianca ügyével foglalkozni. Megemlíti azért, hogy az esküvőt valamikor szeptemberre tervezik, és szó esik a hölgynek szánt ékszerekről is 8000 dukát értékben. A sűrű levélváltás közepette támadt Beatrix kétségbeesett ötlete: ráveszi írnokát egy hamis levél megírására, melyben a Milánóban megkötött házasság érvénytelenítéséről van szó! Mátyás azonban valamilyen módon megneszelte ezt, és még idejében elfogatta a futárt, beláthatatlan diplomáciai bonyodalmakat előzve meg…
Azonban hiába eskette meg halála előtt az ország főembereit, hogy fiát, ahogy ő nevezte „méltóságos Jánost, a mi egyszülött fiunkat” válasszák királlyá, ez nem így történt.
A papírforma szerinti férj az ország első birtokosaként sem volt már megfelelő partner Lodovico il Moro nagyratörő terveihez. Corvin János nem akarta feladni „házasságát”, azonban „apósa” megkísérelte az időközben magyar királlyá választott II. Ulászlóhoz is hozzáadni Biancát, de a pápa nem adta ehhez hozzájárulását. 1493-ban érvénytelenítette csak a Corvin Jánossal való kötést, miután siker koronázta Lodovico il Moro újabb politikai szövetségének tervét: a hosszú ideje özvegy I. Miksa császár hajlandó feleségül venni Biancát, ezzel biztosítva lesz az észak-olasz területek védelme, és támogatót nyer hódítási törekvéseihez is. A kézfogóra ez alkalommal is a vőlegény távollétében került sor, majd Bianca népes kísérettel (Leonardo da Vinci is vele tartott, aki ekkor már hosszú ideje a milánói herceg szolgálatában állt!) Innsbruckba utazott, ahol hosszú hónapokig várta, hogy Miksa megérkezzen. Most már 400 000 dukát volt a hozománya, de a gazdagság nem hozta meg a boldogságot is.
Házasságuk ideje alatt Bianca végig elődje, Burgundi Mária árnyékában élt, akit férje halálában is bálványozott.
Miksa elismerte ugyan az új feleség törékeny szépségét, de nem titkolta, hogy nem tartja „túl bölcsnek”, ami nem is volt csoda, hiszen Bianca nagybátyja felügyelete alatt nem kapta meg azt a nevelést, ami egy hozzá hasonló nemes hölgynek járt volna. Több vetélés után nem szült gyermeket sem, ami csak tovább mélyítette a köztük lévő szakadékot. Mindvégig egymástól távol élve külön udvart vittek, és végül Bianca Maria Sforza 38 évesen egyedül halt meg egy számára idegen országban, melynek soha nem barátkozott meg a szokásaival. Halálának oka tüdőbaj, vagy talán anorexia lehetett, férje a temetésén sem vett részt, nem tartózkodott akkor sem a közelében. A ciszterci apátságban, ahol eltemették, még sírkövet sem kapott.
Az Ambrogio de Predis által festett portré keletkezésének pontos ideje nem ismert.
Káprázatosan felékszerezve látjuk Biancát, mint menyasszonyt, hiszen vagyont érő övébe tűzve ott a szegfű, a házasságkötés virága. Készülhetett a kép akár a Corvin Jánossal tervezett frigy alkalmából is: tartja magát egy olyan vélekedés, mely szerint az ékszereket Corvin János küldte volna eljegyzési ajándékként. Ezt alátámaszthatná a fentebb említett Mátyás-levél erre vonatkozó részlete. Az ékességek szerepelnek később abban a listában, melyet a Miksával való házasságkötéskor állítottak össze. A szándékos gondossággal megfestett, önmagában 600 dukát értékű fejdíszen azonban szembetűnik a gyémánttal és igazgyöngyökkel díszített csüngő, rajta a Sforzák jelmondata: MERITO ET TEMPORE. Ez arra utal, hogy legalábbis ez az ékszer Bianca szülőföldjén készülhetett.
És hogyan szövődött a történet többi szála?
Bár teljesült Beatrixnak Biancával kapcsolatos óhaja, mégsem ő lett a magyar királyné, csak egy csúfos esküvői komédia szereplője II. Ulászló oldalán. Megalázva és elszegényedve tért vissza Nápolyba, majd két évvel vetélytársnője előtt távozott az élők sorából.
Corvin János megbékélve sorsával maga vitte a koronát II. Ulászló koronázásán.
Megházasodott, majd a törökkel vívott több győztes csata után 1504-ben egy portyázó csapattal való összeütközésben olyan súlyos sebet kapott, hogy kevés idő múlva meghalt. Hamarosan követte őt hat esztendős fia, majd néhány évvel később Erzsébet nevű másik gyermekével a Hunyadi-ház leányágon is kihalt.